A stroke-ról közérthetően

Stroke (szélütés) alakul ki akkor, amikor vérkeringési zavar miatt az agy nem kapja meg az életfontosságú oxigént és tápanyagokat, ennek következtében az idegsejtek pár percen belül működésképtelenné válnak, majd pusztulni kezdenek.

A kialakulás folyamata szerint alapvetően 2 típust különböztetünk meg:

  • nem vérzéses stroke – ha az agyat ellátó erek egyike elzáródik
  • vérzéses stroke – ha az agyat ellátó vagy az agyburkon áthaladó valamelyik ér megreped.

A vérellátás kiesése miatt az adott ér által ellátott agyterület károsodik, súlyosabb esetben részben vagy egészben elhal. A két stroke típus tünetei gyakorlatilag megegyeznek, azonban a kezelési lehetőségei különböznek egymástól, ezért fontos minél korábban elkülöníteni őket. A gyors felismerés és megfelelő kezelés mind a túlélés, mind a maradandó károsodások megelőzése szempontjából létfontosságú.

A tünetek (általában egyszerre több) rendszerint gyorsan és váratlanul alakulnak ki, döntően az agyi károsodás helyétől függenek és ezt csak csekély mértékben határozza meg a szélütéshez vezető folyamat jellege. A tünetek ismerete azért fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy a beteg mielőbb megfelelő kezelésben részesüljön.

A három fő tünet:

  • a száj félrehúzódása
  • végtagok egyoldali meggyengülése
  • a beszéd elakadása.

Ezen kívül előfordulhat még: látászavar (elhomályosodó látás, kettős látás), szédülés, egyensúlyvesztés, koordinációs zavarok, szokatlan fejfájás, melyhez a nyak merevsége, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társul.

A legtöbb betegnél ezek a tünetek előzetes figyelmeztető jelek nélkül alakulnak ki.

Az egyik lehetséges figyelmeztető jel az ún. átmeneti keringési zavar (tranziens iszkémiás attak – TIA), ami az agy egy területének rövid ideig tartó keringészavarát jelenti. A TIA tünetei azonosak a stroke-éval, de rövidebb ideig állnak fenn (néhány perctől 24 óráig), majd tartós károsodás visszamaradása nélkül megszűnnek. A TIA ismétlődhet azonos vagy részben eltérő tünetekkel.

A stroke jelentős népegészségügyi probléma, önmagában a harmadik leggyakoribb halálok az iparosodott országokban. Emellett a hosszú távú rokkantság egyik fő oka, évente ötmillió embert tesz tartósan rokkanttá a világon (kiterjedt és tartós károsodást eredményezhet: gyengeséget vagy bénulást, a megismerő-gondolkodási funkciók károsodását).