Pitvarfibrillációról közérthetően

A pitvarfibrilláció (pitvarremegés) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, a stroke egyik legjelentősebb, kezelhető kockázati tényezője. Jellemzője, hogy a szív pitvarainak ritmusos, összehangolt működése megszűnik.

A szabályos ritmus során az ingereket képező központ ingerületbe hozza a pitvarokat, majd a pitvar-kamrai csomón keresztül az ingerület eljut a kamrákig. Pitvarfibrilláció esetén a szabályos ingerképzéstől függetlenül, egy rendezetlen irányú, önfenntartó, folyamatos ingerület-terjedés 350-600/perces frekvenciájú, igen gyors pitvari elektromos tevékenységet, pitvarremegést eredményez. A pitvar-kamra közötti ingerületvezetés fékezi, lassítja a kamrákra terjedő ritmust, ezáltal védi a kamrákat az életveszélyes kamraremegés (kamrafibrilláció) kialakulásától. A pitvar-kamrai csomó tevékenységétől függően a pulzusszám lehet magas (akár 100-180/perc), normális vagy alacsony is, de a pulzus szabálytalan.

A megfelelő erősségű összehúzódások hiányában a vér nem tud teljesen kiürülni a pitvarokból. A pangó vér hajlamos a rögösödésre, ezért a pitvarfibrilláló betegek szívpitvarában könnyen vérrög (trombus) alakulhat ki. Ez a vérrög, vagy annak egy darabja a pitvarból leszakadva a kamrán át a főütőérbe kerülhet, onnan pedig a kisebb ütőerekbe, ahol elakadva érelzáródást (embólia) okoz.

A pitvarban kialakuló vérrög az anatómiai viszonyok miatt gyakran az agyi erekben akad el, ezzel az elzáródó ér által ellátott agyi terület vérellátása megszűnik, mely az agyi szövetek károsodásához (infarktusához) vezet. Ezt az eseményt nevezzük nem vérzéses (iszkémiás) stroke-nak. Amennyiben a vérrög a végtagok ütőereibe kerül, ott elakadva végtagembóliát okoz.

A pitvarfibrilláció lehet tünetmentes, de enyhe vagy kellemetlen érzések kíséretében is jelentkezhet. Legtöbbször a szapora, szabálytalan szívdobogás-érzés, csökkent fizikai teljesítőképesség, légszomj, fáradtság, mellkasi diszkomfort, félelemérzés, ájulás közeli élmény a vezető tünet.

A pitvarfibrilláció a pulzus tapintásával nagy valószínűséggel megállapítható, a pontos diagnózis EKG vagy a 24 órás Holter monitorozás alapján egyértelműen meghatározható.