Stroke és pitvarfibrilláció

Stroke (szélütés) kialakulása

A stroke (szélütés)

Stroke (ejtsd: sztrók) alakul ki akkor, amikor vérkeringési zavar miatt az agy nem kapja meg az életfontosságú oxigént és tápanyagokat. Stroke (szélütés) következtében az idegsejtek pár percen belül működésképtelenné válnak, majd pusztulni kezdenek, ezért fontos a stroke minél gyorsabb kezelése mind a túlélés, mind a maradandó károsodások megelőzése szempontjából.

A stroke az egyik vezető oka a felnőttkori rokkantságnak és a harmadik leggyakoribb halálok, csak a szívbetegségek és a daganatos betegségek okoznak évente több halált. A stroke emellett a leggyakoribb oka az önálló életvitelt lehetetlenné tevő rokkantságnak.

A stroke (szélütés) tünetei

A stroke-ot szélütésnek is nevezik, mivel a tünetek (általában egyszerre több) rendszerint gyorsan és váratlanul alakulnak ki. A stroke tünetei döntően az agyi károsodás helyétől függenek és ezt csak csekély mértékben határozza meg a szélütéshez vezető folyamat jellege. A tünetek ismerete azért fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy Ön vagy hozzátartozója mielőbb kezelésben részesüljön. A tünetek az alábbiak lehetnek:

  • Az arc, a kar, vagy a láb általában egyoldalú, hirtelen érzéketlensége,gyengesége, vagy bénulása.
  • Beszédértési vagy beszédképzési zavar (afázia).
  • Elhomályosodó látás, kettős látás.
  • Szédülés, egyensúlyvesztés, vagy koordinációs zavarok.
  • Szokatlan fejfájás, melyhez a nyak merevsége, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társul.
  • Zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás illetve érzékelés zavarai.

A legtöbb betegnél ezek a tünetek előzetes figyelmeztető jelek nélkül alakulnak ki. Az egyik lehetséges figyelmeztető jel az ún. átmeneti keringési zavar (tranziens iszkémiás attak – TIA), ami az agy egy területének rövid ideig tartó keringészavarát jelenti. A TIA tünetei azonosak a stroke-éval, de rövidebb ideig állnak fenn (néhány perctől 24 óráig), majd tartós károsodás visszamaradása nélkül megszűnnek. A TIA ismétlődhet azonos vagy részben eltérő tünetekkel.

Mikor forduljunk orvoshoz stroke (szélütés) vagy TIA bekövetkeztekor?

Ha Ön észreveszi a stroke vagy TIA bármely tünetét, azonnal hívjon mentőt! A TIA ugyan átmeneti zavar, azonban fontos figyelmeztető jel, ami lehetőséget teremt arra, hogy lépéseket tegyen egy súlyosabb stroke megelőzésére.
Ha úgy látja, hogy környezetében valaki stroke-ot kapott, alaposan figyelje meg a beteget, miközben várja a mentőket, ugyanis további teendőkre lehet szükség az alábbi helyzetekben:

  • Ne hagyja, hogy a beteg bármit egyen vagy igyon!
  • Ha a beteg hány, fordítsa oldalra a fejét, hogy megelőzze a hányadék félrenyelését!
  • Ha leáll a légzés, alkalmazzon mesterséges lélegeztetést!

A stroke kezelésekor minden perc számít. Egy percet se várjon arra, hogy a tünetek esetleg maguktól elmúlnak. A stroke minél tovább marad kezeletlen, annál nagyobb a károsodás és a későbbi rokkantság valószínűsége. A kezelés sikere sok esetben jelentős mértékben azon múlik, hogy a beteg milyen hamar jut kórházba a tünetek fellépését követően.

A stroke típusai

Vértelen stroke (szélütés)

Stroke alakul ki akkor, ha az agyat ellátó erek egyike elzáródik (vértelen stroke), továbbá ha az agyat vagy az agyburkokat ellátó valamelyik ér megreped (vérzéses stroke).

Mivel a vérellátás kiesése miatt az adott ér által ellátott agyterület károsodik (súlyosabb esetben részben vagy egészben elhal), a két stroke típus tünetei gyakorlatilag megegyeznek.

(Ez alól valamelyest kivételt jelent a vérzéses stroke egyik altípusa, az agyburkok ereiből kiinduló vérzés, amelyet erős, éles fejfájás kísér.) Noha a tünetek közösek, a két stroke-típus kezelési lehetőségei különböznek egymástól, ezért fontos minél korábban elkülöníteni őket egymástól.

A vértelen stroke (vagy szélütés)

A stroke 80%-át ez a típus teszi ki.

Vértelen stroke létrejöhet magában az agyi érben megalvadó vér miatt, amit az agyi ér betegsége, rendszerint zsíros-meszes lerakódás (plakk) okoz, fokozott véralvadást indítva el. Az agyi eret máshol kialakult és leszakadt vérrög, vagy valamilyen más törmelék (embólus) is elzárhatja, ha azt a véráram odaviszi.

Az agyi erekhez eljutó vérrögök a tüdővénákban vagy a bal szívfélben képződhetnek. A leggyakoribb ok a szív pitvarainak gyenge és szabálytalan működése, ami miatt a pitvarokban véralvadék keletkezhet. Míg a jobb pitvar faláról leszakadó vérrög tüdőembóliát okozhat, a bal pitvar faláról levált véralvadék többek között agyi érbe is kerülhet és ott elakadhat.

Több más szív- és érrendszeri betegség is elősegíti a szívben vérrög kialakulását és ezáltal fokozza a stroke kockázatát. Ide tartoznak a pangásos szívelégtelenség, a korábbi szívinfarktus, a szívbillentyűk betegségei, a műbillentyű és a szív veleszületett rendellenességei.

A pitvarfibrilláció és pitvarlebegés

A vér állandó mozgásban tartása, ami nélkülözhetetlen a vér folyékonyságának fenntartásához, a szív feladata. A szív akkor tudja ezt a munkáját jól elvégezni, ha minden része megfelelő ütemben és megfelelő erővel húzódik össze. A szív azon ritmuszavarát, ami miatt a pitvarok nem képesek megfelelően összehúzódni, pitvarfibrillációnak (pitvarremegés) nevezzük. Ritkábban egy másik, a fibrillációhoz hasonló ritmuszavar okozza a problémát, a pitvarlebegés (flutter), melynek kiváltó tényezői és kezelése lényegében megegyeznek a pitvarfibrillációéval.

Pivarfibrilláció esetén a pitvarban vérrög keletkezhet.

Ebből a vérrögből leszakadó darab az agy ereibe jutva elzáródást okozhat, ezáltal vértelen stroke-ot okozva. A pitvarfibrilláció és a pitvari flutter kockázata az életkor előrehaladtával nő, Magyarországon a 65 év feletti népesség 3-5%-át érinti, a 85 év felettieknél pedig már 17 %-ban fordul elő.

A vértelen stroke (szélütés) sürgősségi kezelése

A vértelen stroke legeredményesebb kezelése a vérrög feloldása (trombolízis), amit azonban kizárólag a tünetek megjelenését követő három órán belül lehet alkalmazni. A gyors kezelés nemcsak a túlélést javíthatja, de a visszamaradó egészségkárosodást is csökkentheti.

A vérrögoldó gyógyszert vénás injekcióval juttatják be. A készítmény feloldja az eret elzáró vérrögöt, ami által sokkal jobbak a túlélési és felgyógyulási esélyek, mint a többi eljárással. Ez a kezelés csak a vérzés nélküli stroke orvosi szempontból meghatározott eseteiben adható, mivel a vérzéses stroke-ot súlyosbítja. A tünetek alapján a két típus nem különíthető el, ezért CT vizsgálatra van szükség a vérzés kizárása érdekében, 3 órán belül.

A vértelen stroke megelőzése (elsődleges kezelés)

Ha az első stroke megelőzése a cél olyan egyén esetében, akinek még TIA sem szerepel a kórelőzményében, elsődleges megelőzésről (primer prevenció) beszélünk. A megelőzésnek annál nagyobb a jelentősége, minél több kockázati tényezővel rendelkezik valaki.

A kockázati tényező (rizikófaktor) egy olyan állapot, ami a szóban forgó betegséggel való gyakori együttes előfordulást jelent. Noha nincs feltétlenül ok-okozati kapcsolat a rizikófaktor és a betegség között, általában hasznos (különösen a halmozott rizikófaktorokkal rendelkezők esetében) a kockázati tényezők számának, mértékének csökkentése.

A stroke (szélütés) legfontosabb kockázati tényezői a következők:

injekció

  • Életkor. Az életkor a vértelen stroke legfontosabb rizikófaktora (a kockázat 80 éves korban harmincszor akkora, mint 50 éves korban).
  • Nem. A 45. és 85. életév között a vértelen stroke gyakoribb férfiakban,mint nőkben (a 45 évnél fiatalabbak és 85 évnél idősebbek körében nincs különbség).
  • Magas vérnyomás. A magasvérnyomás betegség minden korcsoportban és a stroke minden formájára nézve rizikófaktor.
  • Dohányzás. Különösen fiatal korban növeli a stroke kockázatát.
  • Cukorbetegség. A cukorbetegség (diabetes mellitus) elsősorban a vértelen stroke kockázatát növeli.
  • Magas vérzsírszint (magas triglicerid szint). A vérben található zsírnemű anyagok közül a stroke (különösen a vértelen stroke) kockázatát elsősorban a magas vérzsírszint növeli. A magas koleszterinszint (akár az összkoleszterin, akár az LDL koleszterin) inkább a szívinfarktus rizikófaktora.
  • A vérplazma emelkedett fibrinogén-szintje. A fibrinogén egy véralvadási faktor, amely növeli a stroke előfordulását, ha a normálisnál nagyobb mennyiségben van jelen a vérben.
  • Pitvarfibrilláció és flutter. A pitvarok nem megfelelő működése kb. ötszörösére növeli a vértelen stroke kockázatát. Ezen túl a pitvarfibrilláció és flutter, mint szívritmus-zavarok, több más kórállapot rizikófaktorai is, ezért kezelésükre gondot kell fordítani.
  • Életmód és egyéb tényezők. Egyes vizsgálatok szerint a rendszeres testmozgás hiánya fokozza a stroke kockázatát. Negatívan hatnak az ereket károsító autoimmun betegségek, a migrén, a horkolás,a depresszió, a stressz és az alacsony egészségkultúra is. A stroke mindezek mellett családi halmozódást mutat, tehát örökletes tényezőknek is szerepe van.

A elsődleges megelőzés legfontosabb eleme a befolyásolható kockázati tényezők kiiktatása vagy mérséklése. Ehhez legtöbbször életmódváltásra van szükség, ami sokszor önmagában elegendő. Amennyiben életmódbeli változtatással nem érhető el kellő kockázatcsökkenés, gyógyszeres kezelés szükséges. A legfontosabb befolyásolható stroke rizikófaktor a magas vérnyomás, ezt életmódváltással, és ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel csökkenteni kell. A elsődleges megelőzés része az esetleges cukorbetegség kezelése. A magas vérzsírszint csökkentése szintén fontos, ebben az egészséges táplálkozás segít a legtöbbet. Noha a magas koleszterinszint a stroke szempontjából nem olyan veszélyes, mint pl. a szívinfarktus esetében, a leghatékonyabb koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek csökkentik a stroke kockázatát is, mivel ezek javítják az ereket bélelő sejtek működését is.

A pitvarfibrilláció kezelése

Pitarfibrilláció okozta stroke (szélütés) kezeléseAz összes vértelen stroke esemény 13.1%-a, 70 év felett 25%-a pitvarfibrilláció talaján alakul ki Magyarországon. A pitvarfibrilláció önmagában, más szívbetegség nélkül is ötszörös stroke kockázatot jelent. Pitvarfibrilláció kezelésénél az elsődleges cél a ritmuszavar megszüntetése illetve kivédése:

A normális ritmus, az ún. szinuszritmus visszaállítása, amely történhet a kiváltó ok megszüntetésével (ha az ismert), valamint gyógyszeresen, elektromosan, vagy e kettő kombinálásával is. Fontos az így visszaállított szinuszritmus fenntartása, amely szintén történhet gyógyszeresen vagy elektromosan (pacemaker segítségével).
Ha a ritmuszavar tartós és nem sikerül rövid időn belül megszüntetni, akkor nagy valószínűséggel állandósul. Ilyen esetben a cél a szívfrekvencia csökkentése olyan értékre, ami a szív munkája szempontjából a legmegfelelőbb.
Mindkét fenti esetben kulcsfontosságú a pitvari vérrög kialakulásának megelőzése a véralvadás gátlásával.

A véralvadás gátlása a pitvarfibrilláló betegeknél kiemelt fontosságú, hiszen ezen betegség legsúlyosabb következménye a stroke, melyet a pitvarban kialakuló véralvadékból leszakadó és az agy ereibe jutó vérrög okoz. Annak eldöntésében, hogy pitvarfibrilláció esetén melyik betegnek kell véralvadásgátlót szednie egy pontrendszer segít, mely számba veszi a beteg életkorát, egyéb betegségeit és azt is, hogy megelőzően volt-e már stroke-ja, vagy átmeneti iszkémiás eseménye (TIA). Az alvadásgátló kezelés amellett, hogy elejét veszi a szívben a vérrög kialakulásának, egyben az agyi és más erekben, pl. a szív koszorúsereiben is gátolja a véralvadék képződését.

A vértelen stroke (szélütés) ismétlődésének megelőzése (másodlagos kezelés)

A stroke különféle (vértelen, vérzéses, pitvarfibriláció okozta) típusainak megelőzése

A másodlagos megelőzés célja a stroke-on vagy TIA-n átesett beteg esetében stroke (vagy újabb stroke) kialakulásának megelőzése. Az elsődleges megelőzés kapcsán leírt életmódváltás mellett a következő gyógyszerek szedése szükséges:

  • A véralvadék képződését gátló gyógyszerek egy része akadályozza a vérlemezkék (trombociták) összecsapzódását, egymáshoz tapadását. A vérlemezkék a vérben található sejtek, melyek a véralvadás megindításában vesznek részt. A vérlemezkék összecsapzódását gátló gyógyszerek (trombocita-aggregáció gátlók) szájon át szedhető készítmények, ezek a szerek a vértelen stroke megelőzésében az elsőként választandó szerek.
  • A másik gyógyszercsoportba a véralvadási faktorok működését gátló szerek tartoznak, amelyeket antikoagulánsoknak nevezünk. Az antikoagulánsok a véralvadás folyamatának későbbi lépéseit gátolják. Hatásuk erősebb, mint az antitrombotikumoké, ezért körültekintőbben kell alkalmazni őket. Többségüket a bőr alá vagy érbe kell fecskendezni, kisebb részük szájon át szedhető. Ha pitvarfibrilláció is társul a vértelen stroke-hoz, akkor a szájon át szedhető antikoagulánsok az elsőként választandó szerek.
  • A vértelen stroke szekunder prevenciójában, hasonlóan az elsődleges megelőzéshez, fontos szerep jut a vérnyomáscsökkentőknek, a cukorbetegség elleni szereknek és a vérzsír- és koleszterinszint csökkentő gyógyszereknek is.
  • Ha az első stroke (vagy TIA) hátterében nagyérszűkület áll, szóba jön annak műtéti korrekciója is.

A vértelen stroke utáni rehabilitáció (harmadlagos megelőzés)

A harmadlagos megelőzés célja a betegségekből fakadó károsodások megelőzése, illetve a károsodást szenvedett beteg rehabilitálása. A stroke-rehabilitáció célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen önmagát ellátni, javuljon a mozgása, a beszéde és a szellemi frissessége. Fontos, hogy elősegítsük a beteg visszailleszkedését a családba, a közösségbe, munkaképes korúaknál pedig a munkavégző képesség visszanyerését támogassuk. A legnagyobb mértékű javulás a stroke-ot követő első 3 hónap során várható, de a felépülés akár 1 évig is eltarthat. Ebben a fő szerep a gyógytornáé és a beszédgyakorlatoké, amelyek
nagy akaraterőt és kitartást igényelnek a betegektől, de ezek nélkül nincs igazi sikere a mégoly gondos kezelésnek sem.